Nomen est omen - érdekes nevek tárháza

A nevek bűvöletében élek. Nem is tudom mikor alakult ez ki nálam, de valahogy jött, és ha nevekkel kapcsolatos cikket látok, el kell, hogy olvassam. Amikor kiderült, hogy babát várok, azt gondoltam, ez most aztán a Kánaán lesz. Olvasgathatom napestig az utónévkönyvet és lubickolhatok a nevekben.

Valamiért mindig is hittem a „Nomen est omen” - azaz a név kötelez, a név az ember - mondásban. Egy osztálytársam egyszer megkérdezte: azért hordok sokszor fehér ruhát, mert a nevem Blanka, és ez fehéret jelent? Nem így gondoltam a híres latin mondásra, de hamar észrevettem, hogy bizonyos keresztnevű emberekkel jól kijövök, például mindig Krisztikkel és Dórikkal barátkoztam már egész kiskoromtól kezdve, és például az Ágikkal valahogy mindig nehezen találtam meg a közös nevezőt.

Érdekelni kezdett vajon mi lehet ennek a hátterében. Mindenhol arra akadtam, hogy a nevünk a numerológiával függ össze. Számos oldalt lehet találni az interneten, ahol nevünkhöz tartozó számot kiszámolva megtudhatjuk „sorsunkat”, de legalábbis, a név intő jeleire találhatunk utalást, ahogy a mondás többféle értelmezésében is benne van. Ez a különös vonzalom adta talán az ötletet, hogy névre szóló ajándékokat készítsek és ez menthetetlenül a hobbimmá vált.

Egy jógatanárnő egyszer azt mondta, hogy a várandós kismamák figyeljenek a belső hangra, mert a baba megsúgja a nevet, amit szeretne viselni. A férjem osztálytársa Háth Izsák volt, a szomszéd kislány pedig Bagoly Nünüke néven indult a nagyvilágba. Most ők vagy nem súgtak, vagy édesanyjuk nem jól hallotta üzenetüket. A férjem érdekes módon monogramokban gondolkodott, azt mondta, ha fiú lesz KB, ha lány KK. Így ezen az irányvonalon kezdtünk el gondolkozni. És a lányunk valóban súgott, mert a férjem mondott Klaudiát, én mondtam Krisztit és egyszer csak jött az isteni szikra, legyen Karolina. Hol voltak itt kérem az utónévkönyvek és a hosszú órák, amit boldogan a név keresésével töltöttem.

Mint annyi minden, sajnos a mai felszínes világunkban, a névadás is egy csöppség érkezésekor egyre inkább a „trendiség” felé húz. Ahogy olvasom, az MTA évről évre egyre több és több kérvényt kap furcsábbnál furcsább nevek bejegyzésére. De szerencsére ők is húznak bizonyos határokat a divathóbortnak, mert ma még lehet, hogy a kedves szülőnek a Radiátor férfiasan hangzik, de pár év múlva a síró gyereket neki kell minden nap megvigasztalnia hazafele az iskolából.*

2014-ben többek között a Sudár, Remény, Áldás és Béke nevek kerültek bejegyzésre a hivatalosan is anyakönyvezhető nevek közé. Nagyon érdekes, hogy már az ókori Mezopotámiában is hasonló neveket (Csöppség, Élet, Bőség) adtak a gyerekeknek.A történészek szerint ezek a nevek a szülők gyengédségéről, szeretetéről árulkodnak.

A szülők többsége még mindig hisz a hagyományos nevekben. Évek óta a Hanna, Anna, Bence, Máté négyes vezeti a sikerlistát. Egyes nevek pedig reneszánszukat élik, mint a Janka, Izabella vagy a fiúknál a László, János és István. Így egyenlőre nem fog túl sok Móka és Pompónia rohangálni a játszótéren, de a lehetőség megvan, hogy a babák különleges neveket súgjanak anyukájuknak.

Ti hogy találtatok nevet a gyerekeknek? Ismertek ti is érdekes nevű embereket? Osszátok meg velünk!



*Íme egy érdekes cikk a témában, ha érdekel hogyan dönt az MTA a kérdéses nevekről: http://index.hu/belfold/2013/10/12/nevadas

Ifjú mesetesztelők kerestetnek!

Kacaj Panka meseíró pályázatunkra szép számmal érkeznek a versek, mesék, köszönjük nektek ezt a rengeteg élményt! Felmerült bennünk az ötlet, hogy a beérkező műveket, ne csak mi, felnőttek véleményezzük, hanem az arra leghivatottabbak, a gyerekek is. Hiszen a mesék nem csak róluk, de nekik szólnak. Így figyelem, figyelem  kedves kreatív szülők és nagyszülők!

Ha van 5-6 évesnél idősebb gyerkőc a családban, aki még nem múlt el 18 éves és szereti a meséket jelentkezzetek hozzánk mesetesztelőnek!

Mi a feladat?
Mi küldünk egy héten át minden este 1 mesét nektek e-mailben.
Ti közösen elolvassátok esténként vagy akár az unalmas suli nélküli napokat is feldobhatjátok vele.
Végül elkülditek nekünk, hogy melyik tetszett a legjobban és miért.


És ha kedvet is kaptok a meseírásra, Ti is családilag még jelentkezhettek Kacaj Panka meseíró pályázatunkra 2015. július 20-ig!

"Mesetesztelőnek jelentkezem" jeligére várjuk a jelentkezéseket a kreativbabaajandek@gmail.com e-mail címre vagy Facebook csoportunkban, a Kreatív Baba Ajándék és Kávézóban. 

Apukák a világ körül

Apák napja alkalmából elgondolkoztam vajon máshol milyen szerep jut az apukáknak a babavárás idején és mennyire veszik ki részüket a gyerek nevelésből. Általánosítani itt sem szabad, hiszen nálunk is vannak nagyon aktív apukák, akiknek egy-egy pelenkázás vagy akár egy egész hétvége egyedül a babával meg se kottyan és persze vannak, akik inkább a játékból veszik ki részüket. Arra kerestem a választ, hogy mi a helyzet a hagyományokkal, szokásokkal a különböző kultúrákban.

Biztos ti is tapasztaltátok a várandósság során, hogy napjainkban egyre jobban átértékelődik az apai szerep fontossága. Amíg nagyanyáink, anyáink idejében elképzelhetetlen volt, hogy a leendő apuka is bemenjen a szülőszobára, manapság egyre kevesebben hagyják ki azt az élményt, hogy jelen lehessenek csemetéjük születésénél. A híres szakkönyvek is egyre jobban hangsúlyozzák, milyen fontos, hogy a kispapák is aktívan vegyenek részt a terhesség során is. Vagyis visszahúzódóbb apukák igenis beszélgessenek a pocakkal, bátrabbak énekes- zenés fellépést is vállalhatnak. Nem beszélve arról, hogy ez jó gyakorlás a majdani premierre, hiszen ennél jobb szórakozás nem kell egy néhány hónapos babának, mint amikor apa bohóckodva énekel és táncol. 

Találtam egy nagyon érdekes cikket egy francia honlapon. A kispapák szerepvállalását mutatják be a várandósság alatt a világ számunkra egzotikus tájain. Dőljünk hátra és virtuális kávénk mellől utazzunk együtt csodás tájakra, érdekes kultúrákba. Apák napján pillantsunk bele az apukák életébe a világ körül!

Nagyon messzire utazva, Új Guineában számos babona köti a kispapákat, párjuk terhessége idején. Például nem ehetnek a számukra kedvenc gyíkból, angolnából és kígyóból, mert a hiedelem szerint ez árthat a magzatnak. Milyen más itt Európában a világ… Azt hiszem, nálunk ez fordítva lenne, és inkább sokan fellélegeznének e tilalom hatására.

Több kultúra is úgy tartja, hogy a várandós kismamákra a kispapáknak kell vigyázni, és tejben-vajban kell füröszteni őket. Az afrikai Gabonban például külön felhívják az apukák figyelmét, hogy ne ijesszék meg életük párját ebben az áldott állapotban, mert a baba megváltoztatja a nemét és ez mindenféle galibát okozhat. )

Biztosan sok magyar apuka cserélne helyet az aboriginal (ausztrál) törzs apukáival. Az egyik ilyen ősi szabály, hogy a szülés és a gyermekágy ideje alatt ők is pihenésre vannak ítélve, akár csak az anyukák. A hiedelem lényege, hogy ezáltal is energiát adjanak a születendő és újszülött gyermeknek. Már csak az a kérdés ki látja el addig a többi gyerkőcöt?   

Egy biztos, éljen Pápua Új Guineán, Gabonban, Ausztráliában vagy kis hazánkban, Boldog Apák Napját minden apukának!  

Olvasmányaitok során vagy a világot járva biztos ti is találkoztatok érdekes apukás hagyományokkal, szokásokkal. Osszátok meg velünk is!

Cikk forrása: Lise Bartoli: Rites et Coutumes autour de la maternité dans différentes parties du monde: le rôle de future papa

http://www.omum.fr/blog/grossesse-et-compagnie/rites-et-coutumes-autour-de-la-maternite-dans-differentes-parties-du-monde-le-role-du-futur-papa/

Fotók forrása: 

Pápua Új Guinea 

Afrikai gyerekek

Aboriginal férfi

Bepillantás egy lombtündér világába - interjú Fülöp Monika meseíróval

Interjút készíteni nem egyszerű vállalkozás, ha ráadásul az embernek egy újságíróval kell beszélgetnie még inkább aggódik. Pedig nem kellett volna, Fülöp Monika olyan kedves és természetes, mint mesekönyveinek főszereplője, Röpke, a lombtündér.

Mesekönyve a címe miatt fogott meg: Röpke - Egy Lombtündér igaz története. Ha igaz történet egy tündérről, az már számomra, aki a mesék világában él 30 felett is, csak jót jelenthet. Monika ugyanis olyan témával közelíti meg a gyerekek világát, amire manapság nagy szükség van és talán ma hiánypótló is. A környezetvédelem, a természet szeretete és a mese világának párosítása engem mindenképp megnyert. Olvassátok sok szeretettel a szerzővel készült interjút, hogy egy kicsit Ti is belelássatok ebbe a csodás világba.

- Amikor kislány voltál milyen meséket szerettél olvasni?

- Szinte nem volt olyan mese, amit ne olvastam volna szívesen. A kedvenceim mégis Szepes Mária meséi voltak. Pöttyös Panni történeteibe hosszú évekig bele tudtam feledkezni.


- A mesék világától nem távolodtál el nagyon később se, hiszen újságíró lettél. Ez valahol kicsit mese felnőtteknek, nem?

-  Amikor egy riportban történeteket mesélünk el, az hasonló a meséléshez. Ilyenkor ugyanis arra koncentrálunk, hogy a valóságot úgy tudjuk átadni, hogy az mégis olvasmányos, élvezetes legyen.


- Hogy született meg Röpke és a Lombtündér világa?

- Miután megszülettek a gyermekeim, a mesék újra a mindennapjaim részévé váltak. Elsősorban azokat a meséket szeretem, amelyeknek, a kedves történeten túl mélyebb mondanivalójuk is van. Ilyen fontos téma számomra a környezet védelme, amiről szívesen olvastam volna a gyerekeimnek. Ám mivel akkoriban még ilyen meséket sehol nem találtam, megírtam Röpke, a lombtündér történetét.


- Amit, eredetileg csupán néhány oldal hosszúságúra terveztél.

- Így van, ám miközben írtam, olyan sok mindent tartottam fontosnak, szerettem volna elmesélni, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni.  


- A gyerekek külön nyelvezetet igényelnek a mesék világában, könnyen ráéreztél erre? Hiszen hatalmas feladat a gyerekeknek a saját nyelvükön bemutatni a természetet, a természetvédelmet.

- Mivel egyébként is sokat meséltem a gyermekeimnek, a mesenyelvre szinte észrevétlenül ráéreztem. S mert eközben azt is láttam, hogy mire, hogyan reagálnak, a történet nyelvezetét is eszerint alakítottam. Tudatosan figyeltem arra, hogy a környezet védelme ne valamilyen komoly, megtanulandó feladat legyen, hanem egy szívhez szóló élmény, ami később is ott marad a kis szívekben.  


- A gyerekeid mit szóltak a történethez?

- Először kíváncsian hallgatták. Majd sok-sok kérdést tettek fel. Tulajdonképpen az ő kérdéseikre adott válaszok ihlették a történet második részét.

- Röpke története ezzel egy második könyvben folytatódott: A lombpalota megmentése címmel. Megerősíted, hogy tündérek és angyalok márpedig vannak és köztünk élnek?

- Ebben hiszek. Úgy gondolom, hogy a minket körülvevő világban léteznek olyan teremtmények is, akikhez csupán a szívünkön keresztül kerülhetünk közel.  


- Ma a padláson egy méhecske csapdába került. Tegnap olvastam el, ahogy Röpke megmenti a kis méhecske életét, aki elmondja, hogyan viselkednek velük az emberek. Így hát én is kiszabadítottam és szabadon engedtem a méhecskét. Kaptál visszajelzéseket, hogy Röpke üzenete célt ért másnál is?

- Legnagyobb örömömre, igen. Az egyik első ilyen visszajelzést egy 4 éves kisfiú nagymamájától kaptam, aki elmesélte, hogy egyszer, amikor mentek haza az óvodából, a kis Bence megállt, és gondterhelten mutatott a földön heverő papírhulladékra, mondván: ez a sok szemét fáj a földnek. Elképedtem a bölcsességén, és azon, hogy noha Röpke története nála néhány évvel idősebb gyerekeknek szól, ő is megértette és a magáénak érezte annak üzenetét, ami egyébként a mese egyik legfontosabb mondanivalója is.

- Te is anyukából lettél meseíró, mivel biztatnád azokat, akik eddig nem merték papírra vetni történeteiket?

- Azzal, hogy mindenképpen tegyék meg, mert az ő lelkükből született üzenetek csak így juthatnak el azokhoz, akiknek szükségük van rájuk. Mi édesanyák ezzel nem csak a saját gyermekeinkért, de mások gyermekeiért is sokat tehetünk.

 
Fülöp Monika szavaival biztatunk mindenkit, ragadjon tollat és bátran írjon mesét gyerekeinek vagy saját szórakoztatására, hiszen a mese egy másik világba röpít felnőttet, gyereket egyaránt.

Ne feledjétek a kész műveket nekünk is küldjétek el!

Ami a Szívedet Nyomja... - Svéd gyerekversek ajánlója

"Daniel,

aki az osztályunkba jár,

a vacsorát Sóderpartinak hívja.

"Sódert esztek vacsorára?"

kérdeztem egyszer

(mert szerintem ez a 

Sóderparti

olyan lükén hangzik).

"Frászt" mondta Daniel,

"húst eszünk,

és mindenki nyomhatja a sódert,

és senki se mondja,

hogy fogd be a szád,

és mindig kipakolhatod,

ami a szívedet nyomja"

mondta Daniel, és nevetett.

Mégiscsak lükén hangzik, hogy 

Sóderparti.

De Ami a Szívedet Nyomja, az már

igen!

Nálunk csak olyan közönséges

Vacsora van." 

(Siv Widerberg: Sóderparti)

A svéd gyerekversekkel 9 évesen találkoztam először, és azt gondoltam, hogy gyerekek írták, azért gyerekversek. Mindenesetre ez a félreértés segített abban, hogy akkor én is írásra adjam a fejem. Az írás mindig is sokat segített és mai napig, de ezzel biztosan többen így vagyunk, ha valami a „szívemet nyomja”, kiírom magamból egy mély levegővétellel az üres papírra. Aztán széttépem és kidobom. A probléma ugyan nem tűnik el, de a szívem könnyebb, és talán a megoldáskeresés is.

Így mindenkit bíztatok arra, hogy próbálja ki és írjon velünk mesét, verset.
A részleteket itt találjátok: Kacaj Panka meseíró pályázat

Hogy a múzsa titeket is megtaláljon, ajánlom két kedvenc svéd gyerekversem:

Siv Widerberg: Bélyeg

Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.



Siv Widerberg:Szerelem

Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.

Kacaj Panka esetei

Többen kérdeztétek, hogy miért lett a meseíró pályázatunk Kacaj Panka pályázat. Ki is valójában Kacaj Panka? Akkor most jöjjön a mai esti mesénk... Sok szeretettel küldöm minden gyereknek és mesét kedvelő felnőttnek Kacaj Panka eseteit. :)

 "Egy szép tavaszi napon született meg. Gyönyörű volt. Még azoknak is, akik nem várták érkezését. Babarózsa arcocskája biztosan eltűnt volna a virágok között. Fehér haza masniért kiáltott, napbarnított bőre a hófehér habpárnák között még szebbé tette. Panka megszületett, körülnézett és elkezdett nevetni. Az orvosok megdöbbentek. Nagy szaladgálás kezdődött, hiszen ha nem sír fel a baba, akkor ott már nagy baj van. Nevetett a hideg víz alatt, nevetett az öltöztetéskor, nevetett és gurgulázott. Már attól féltek, hogy megszólal. Hatalmas szemei külön életre keltek. A gyönyörű látvány félelmet és rettegést keltett a felnőtteknél: ilyen betegséggel még nem találkoztak.

Az esetről tudósított a helyi újság, aztán a nagyobbak, aztán a még nagyobbak. A rövid hírből óriás-film lett a híradóban, a mozikban, a filmfesztiválon. Kacaj Pankát egyik napról a másikra híressé tették. Őt persze szemmel láthatóan ez nem zavarta. Már változatosan és különböző skálákban tudott nevetni, kacagni. A gúnyos mosolyt is megtalálta, amikor egy újságíró arról faggatta, hogy miért nevet és hogy jól érzi-e magát itt a földön.

Az ötödik születésnapja után nagyon beteg lett. Az orvosok már lemondtak róla, hogy valaha is meg tudják menteni és visszaadni az örök boldogságának. Mindent megpróbáltak. Drága orvosokat, gyógyszereket, de mindez nem használt. Panka betegségével foglalkozott mindenki. Reggelente a rádió külön hírműsorban számolt be állapotáról. „Kacaj Panka nem nevet” címmel országos előadássorozatot indítottak. Mindenki elmondhatta véleményét. Szinte tódultak az előadásra.

Az idő megállt. Amikor készültek a hatodik születésnapjára, a naptáron mindig átugrott a szám ötösre. A jókedv nem pergette az életét, hiánya nem engedte meg, hogy Panka hatéves legyen. Minden változatlan maradt körülötte is. Anyukája vidám volt azon a napon, amikor történt a láthatatlan baj. Apukája véletlenül éppen mosogatott. Náluk is megállt az idő. Ők is olyanok maradtak. Az ennivaló soha nem fogyott el, a film a televízióban végtelenítette magát. A postás meg csak nyomta, nyomta a csengőt. A nap fennmaradt a lenyugvás csúcsán, a felhők, a szél megállt.

Az ország élte kétségbeesett, mozdulatlan életét, amikor az éles kacaj megmozdított mindent. A vonatok összeszaladtak, a Hold összeverekedett a Nappal, hatalmas villámlások közepette elkezdett esni a hó. Éles megváltó kacaj volt ez mindenki számára. Amikor szülei berohantak a szobájába látták, hogy Panka ágya szélén egy kis mókus ül és farkával Panka orrát csiklandozta. Csak ennyi kellett a jókedvhez és a mókus tudta ezt. Ismerte a gyerekeket."

Lejegyezte Győri Blanka 11 éves, hatodik b osztályos tanuló 

Megjelent 1996-ban a Csiszolatlan gyémántok című kiadványban, Kővári Józsefné, Teca néni lelkesedésének köszönhetően.