2015. június 4., csütörtök

Kacaj Panka esetei

Többen kérdeztétek, hogy miért lett a meseíró pályázatunk Kacaj Panka pályázat. Ki is valójában Kacaj Panka? Akkor most jöjjön a mai esti mesénk... Sok szeretettel küldöm minden gyereknek és mesét kedvelő felnőttnek Kacaj Panka eseteit. :)

 "Egy szép tavaszi napon született meg. Gyönyörű volt. Még azoknak is, akik nem várták érkezését. Babarózsa arcocskája biztosan eltűnt volna a virágok között. Fehér haza masniért kiáltott, napbarnított bőre a hófehér habpárnák között még szebbé tette. Panka megszületett, körülnézett és elkezdett nevetni. Az orvosok megdöbbentek. Nagy szaladgálás kezdődött, hiszen ha nem sír fel a baba, akkor ott már nagy baj van. Nevetett a hideg víz alatt, nevetett az öltöztetéskor, nevetett és gurgulázott. Már attól féltek, hogy megszólal. Hatalmas szemei külön életre keltek. A gyönyörű látvány félelmet és rettegést keltett a felnőtteknél: ilyen betegséggel még nem találkoztak.
Az esetről tudósított a helyi újság, aztán a nagyobbak, aztán a még nagyobbak. A rövid hírből óriás-film lett a híradóban, a mozikban, a filmfesztiválon. Kacaj Pankát egyik napról a másikra híressé tették. Őt persze szemmel láthatóan ez nem zavarta. Már változatosan és különböző skálákban tudott nevetni, kacagni. A gúnyos mosolyt is megtalálta, amikor egy újságíró arról faggatta, hogy miért nevet és hogy jól érzi-e magát itt a földön.
Az ötödik születésnapja után nagyon beteg lett. Az orvosok már lemondtak róla, hogy valaha is meg tudják menteni és visszaadni az örök boldogságának. Mindent megpróbáltak. Drága orvosokat, gyógyszereket, de mindez nem használt. Panka betegségével foglalkozott mindenki. Reggelente a rádió külön hírműsorban számolt be állapotáról. „Kacaj Panka nem nevet” címmel országos előadássorozatot indítottak. Mindenki elmondhatta véleményét. Szinte tódultak az előadásra.
Az idő megállt. Amikor készültek a hatodik születésnapjára, a naptáron mindig átugrott a szám ötösre. A jókedv nem pergette az életét, hiánya nem engedte meg, hogy Panka hatéves legyen. Minden változatlan maradt körülötte is. Anyukája vidám volt azon a napon, amikor történt a láthatatlan baj. Apukája véletlenül éppen mosogatott. Náluk is megállt az idő. Ők is olyanok maradtak. Az ennivaló soha nem fogyott el, a film a televízióban végtelenítette magát. A postás meg csak nyomta, nyomta a csengőt. A nap fennmaradt a lenyugvás csúcsán, a felhők, a szél megállt.

Az ország élte kétségbeesett, mozdulatlan életét, amikor az éles kacaj megmozdított mindent. A vonatok összeszaladtak, a Hold összeverekedett a Nappal, hatalmas villámlások közepette elkezdett esni a hó. Éles megváltó kacaj volt ez mindenki számára. Amikor szülei berohantak a szobájába látták, hogy Panka ágya szélén egy kis mókus ül és farkával Panka orrát csiklandozta. Csak ennyi kellett a jókedvhez és a mókus tudta ezt. Ismerte a gyerekeket."

Lejegyezte Győri Blanka 11 éves, hatodik b osztályos tanuló 

Megjelent 1996-ban a Csiszolatlan gyémántok című kiadványban, Kővári Józsefné, Teca néni lelkesedésének köszönhetően.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése