Karolinámmal első közös pár napunkat az Uzsoki kórház vendégszerető szülészeti osztályán töltöttük. Őszintén szólva nem is gondoltam, hogy ma Magyarországon van még olyan kórház, ahol a nővérkék és az orvosok is mosolyogva előre köszönnek, és mindig van egy percük, jó szavuk az emberhez, még akkor is ha sietnek.
A Facebookon létre is hoztak egy csoportot, azoknak az anyukáknak, akik hasonlóan az Uzsokiban szültek és itt megoszthatják egymással kérdéseiket, kételyeiket, örömeiket. Itt lettem figyelmes két anyukára, akik folyamatosan segítenek. Hol babakocsit, hol kiságyat, hol ruhákat visznek rászoruló családokhoz. Felkerestem őket és kiderült, hogy az ő barátságuk is az Uzsokiban indult és egy véletlennek köszönhetően született meg az Anyák az Anyákért Alapítvány. De meséljen a kezdetekről és mindennapjaikról a két alapító : Szomolányi Timea és Almádi Zsuzsanna.
- A segítségnyújtásba könnyű belecsöppenni, de milyen „kényszer” szülte az Alapítvány létrehozását? - Ezt nem kényszernek neveznénk, hanem talán gondviselésnek, amely úgy intézte, hogy mi Timivel „egymásra találjunk” és úgy alkossunk egy egészet, hogy ezt az emberek elfogadják, bizalmat szavaznak nekünk, és ránk bízzák a „titkaikat”. Mert, nagyon sokan rengeteget tépelődnek azon, kérjenek-e segítséget. De minden kisgyermekes családnak azt üzenjünk, kérni nem szégyen!
- Az első segítségkérő anyuka után egyenes út vezetett a döntésig? Igen, nekünk ezt kell csinálnunk? Az első anyuka után szinte rögtön jött a következő, és aztán a másik család. Így hát egyszer csak az adományozás robogó vonatán találtuk magunkat, hetek alatt. Nem volt kérdés, ha ekkora igény van „ránk”, akkor amit tudunk tegyünk meg azokért, akik hozzánk fordulnak segítségért. Mára elmondhatjuk magunkról, hogy országos szervezet vagyunk.
- Édesanyaként az embert sokkal jobban megérintik a nehéz sorsú gyerekek helyzete. Találkoztál olyan történettel, ami nagyon megérintett? - Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt fél év alatt rengeteg szívszorító történetet olvastunk. Természetesen, mivel mi magunk is anyukák vagyunk, óhatatlanul, beleképzeli magát az ember a kérelmező helyzetébe. Ezért is nehéz, hogy jelen pillanatban még raktár nélkül vagyunk, és így szüneteltetnünk kell az adományozást, mert az eddig befolyt adományokat öt helyen raktározzuk így képtelenség csomagokat összeállítani.
- Olvastam egy interjúban veletek, hogy főleg olyan családok és édesanyák jönnek segíteni, akik maguk is néha segítségre szorulnak. Azért cégek is jelentkeznek, vagy ti keresitek meg őket, hogy mire lenne szüksége az Alapítvány által támogatott családoknak? - A júniusban általunk a Syma Csarnokban megrendezett Uzsokis Anyák az Anyákért, rendezvényünkön kiállítóként részt vett cégek nagy részével nagyon jó kapcsolatban vagyunk és ha segítséget kérünk tőlük, akkor kapunk is.
Hihetetlen nagy segítséget kapunk a Babbo Bababútortól szállításban, csomagolásban, és amiben csak tudnak, velünk dolgoznak.
- Miből van hiány, mi szokott lenni a leggyakoribb kérés? - Ruhanemű, tartós élelmiszer és persze a pénz, ezek állnak a hiánylistán az első helyen, utánuk a játékok következnek.
- Hány családnak tudtatok eddig segíteni? Az országba mindenhova eljuttok? - Ez alatt a fél év alatt körülbelül 60 családhoz küldtünk, vagy vittünk adományt. Igen, próbálunk mindenhová eljutni Kővegy, Sárospatak, Zaránk, Szolnok,Tatabánya, Sárisáp, Szeged,Monor, csak néhány az eddigiek közül, a teljesség igénye nélkül. Fontos elmondanunk, hogy munkánkat ország szerte segítik, védőnők, család és szociális munkások. És persze az erős anyabázisunk!
- Csodálatos munkát végeztek, ráadásul kisgyerekek mellett, otthonról, önerőből. Mit szól ehhez a család? - Szerencsések vagyunk, hogy olyan férjeink vannak, akik támogatnak bennünket, mellettünk állnak.
Próbáljuk, úgy alakítani az életünket, hogy a család ne lássa kárát, be kell valljuk, ez nem mindig sikerül, sajnos. Így amit csak lehet este, éjjel intézünk. Timivel akkor egyeztetünk, amikor a gyerkőcök alszanak, akkor válaszolunk a levelekre, e-mailekre.
- Nem is olyan régen, több megtiszteltetés is érte az Anyák az Anyákért kezdeményezést. Részt vettetek a Womanity Fesztiválon, ahol olyan előadók mellett tarthattok előadást, mint Jakupcsek Gabriella, Béres Alexandra, Lippai Mariann, valamint forgat rólatok a Házon kívül RTL Klubos műsor is. Milyenek a visszajelzések, azáltal, hogy több emberhez jut el a híretek? Nő a segítők száma is vagy egyre több lesz a segítségkérő? - Minden egyes megjelenés a sajtóban, vagy újságokban, növeli a tagok számát. Az adományt kérők listája hetente, legalább 5 fővel nő. Rengeteg levelet, e-mailt kapunk, minden lehetséges csatornán.
- Ha valaki segíteni szeretne, hogyan és milyen úton teheti meg? - Alapítványunk bejegyzése valószínűleg, mire ez a cikk megjelenik már realizálódik, ezt követően már intézhetjük a bankszámlánkat, melynek a számát a Facebook oldalunkon találhatja meg minden érdeklődő.
Aki adományozni szeretne bármit (ruha, játék, cipő,élelmiszer), az az
adomanyozo@anyakazanyakert.hu e-mail címre írhat.
Köszönjük a beszélgetés lehetőségét!
Az Alapítvány Facebook oldala:
https://www.facebook.com/anyakazanyakert/?fref=ts
Jó érzés, és fontos ismernünk az önzetlen embereket. Természetes, hogy bemutatjuk őket, mert reméljük, hogy nem csak az adományt kérők listája, hanem a csatlakozók száma is napról-napra nő. Tiszteletre méltó a munkájuk, azért is, mert a felkérés, hogy ezt végezzék, a szívükből jön. Karácsony idején mindenhol több a segítő kéz, de aztán megfeledkezünk azokról, akik ilyenkor fénybe kerülnek. Karácsony után, bizony sok helyen lekapcsoljuk a segítő fényt is… Mozgósítsuk hát kapcsolatainkat a figyelemfelhívásra, a hiánylistára, vagy bármilyen segítségnyújtásra a "szürke hétköznapokban" is. Ha csak úgy mozdul előre az önkéntesség, hogy „divatba” hozzuk, akkor kezdjük a megbecsüléssel, tisztelettel és egy kis irigykedéssel, hogy szeretnénk mi is naponta jót tenni. Az újévre ez nem is kis elhatározás.
